Ötletbörze a tiszta gazdaságért - Magánszféra

From Projekt
Jump to: navigation, search

Az ötletbörzén nem a tényadatok összegyűjtése az elsődleges cél, hanem az új, kreatív ötletek szabadjára eresztése és a "brain-storming" szerű gondolkodás elindítása. Ha a személyes tapasztalataidból származnak olyan ötletek, amelyeket szívesen megosztanál a honlap többi szerkesztőjével, és amelyekről úgy gondolod, hogy továbbgondolásra alkalmas lehet, akkor azokat ide vidd fel, légy szíves. Ezen az oldalon nem baj, ha a javaslatod nem feltétlenül tudományossági igényű!

Ha pedig ellenérveid vannak a már megfogalmazott javaslatokhoz, akkor azokhoz is tehetsz bátran kiegészítéseket, módosításokat! (Ha bizonytalanabb vagy a módosítással, akkor pedig használd az oldal vitalapját!) Ahogy folyamatosan gyűlnek és bővülnek majd a javaslatok, érvek, ellenérvek, a következő lépés az lesz, hogy ezt "egybedolgozzuk" a tényadatokkal, a tudományos tanulmányokkal és a jogszabályokkal, amelyeket a honlap többi oldalán szintén folyamatosan gyűjtögetjük...

Az ötletbörzének ezen az oldalán a magánszférához is kötődő javaslatokat gyűjtjük: azokat a javaslatokat, amelyek a fogyasztók vagy az üzleti partnerek megtévesztéséhez, az erőfölénnyel való visszaéléshez, vagy a környezetszennyezéshez kötődnek.

Ha viszont olyan javaslataid vannak, amely nemcsak a versenypiaci szereplőkhöz, hanem az államhoz is kötődik, akkor azt tedd fel az ötletbörze másik oldalára, légy szíves!

Fogyasztóvédelem

           Kapcsolódó portál, törvények, kormányrendeletek, GVH határozatok és NFH tanulmányok

Általános javaslatok

  • A versenyjogi bírsággal büntetett cégeknek fel kellene tüntetniük egy jól látható helyen a honlapjaikon és az üzleteikben egyaránt, hogy megbírságolták őket, és hogy annak mi volt az oka. A gond ugyanis az, hogy hiába szab ki a GVH büntetéseket a cégekre, ez csak ritkán rettenti el őket a további jogsértésektől, mert a kifizetett (egyes esetekben már harmadszor kirótt) bírság a cég piaci méretéhez és a megtévesztésből származó haszonhoz képest jelentéktelenül alacsony (a bírságplafon miatt). Az "Egyesített feketelista" nevű honlap egy jó kezdeményezés (2009. március 11. óta) arra, hogy a fogyasztók által közismertek legyenek a jogsértések, azonban ebben a formában az információ sajnos csak a fogyasztók egy kis részéhez jut el.
  • Súlyosabb (szélesebb fogyasztói kört érintő) esetekben, a hatóság dönthessen úgy is, hogy a bírságból befolyó összeg egy részét arra költi, hogy rádióban vagy újsághirdetésben (a közérdekű közleményekhez hasonlóan) közzéteszi, hogy a vállalat milyen jogsértést követett el. Így ugyanis az információ szélesebb körökhöz jutna el, mint szimplán a bírósági határozat, és emiatt nagyobb fegyelmező erővel bírna.

Árukra vonatkozó javaslatok

  • A számítástechnikai forgalmazókat kötelezni kellene arra, hogy egy központi online adatbázisba rendszeresen feltöltsék a termékeik technikai jellemzőit, nagykereskedelmi árait és kiskereskedelmi irányárait, (és esetleg még a gyártás kezdetének és végének a dátumát). Amellett, hogy kereshető formában tartalmazna minden számítástechnikai cikket, azok adatait, jellemzőit és árait, az adatbázis egyben tartalmazhatna egyes termékekről, alkatrészekről ismertetőket és teljes konfiguráció ajánlásokat is (a fogyasztó felhasználási céljai szerint). Sőt, arra is szükség lenne, hogy interaktív módon a fogyasztó mondhassa meg, hogy milyen célra szeretné használni, mely jellemzők számára a legfontosabbak és milyen súllyal, majd ezen preferenciák alapján is sorba rendezhető legyen a termékskála. Így könnyebben összehasonlíthatókká válnának a termékek a fogyasztók számára, élesedne az ár- és teljesítményverseny, csökkenne a fogyasztók megtévesztésének lehetősége. A módszert egyébként elvileg bármilyen terméktípusnál alkalmazni lehetne, de a talán a számítástechnikai cikkeknél lehet a minőségi jellemzőket a legobjektívabban összehasonlítani.
  • Kötelezővé kellene tenni, hogy az élelmiszerek csomagolásán az összetételnél egységes és érthető elnevezéseket alkalmazzanak a termékekre. Például, jelenleg a C-vitamin helyett gyakran használják az „aszkorbinsav” vagy az „E300” megjelölést; a karamellt "E150a", a ß-karotin-t pedig "E160a"-ként színezékként tüntetik fel (ez utóbbi anyag a zöldségek pl. sárgarépa sárgás színét biztosítja); az "E901" pedig egyszerű méhviasz. További információkat az E-számokról az e-szamok.hu és a tudatosvasarlo.hu oldalakon találhatunk. Az anyagok alkalmazandó nevét egy jogszabály tartalmazhatná. A „nem hétköznapi” elnevezéssel illethető anyagokra továbbra is használhatóak lennének az E-számok (illetve akkor is, ha a csomagolás méretéből adódóan nem fér rá az anyagok teljes neve). Ez utóbbi esetben azonban az érintett vállalatok az általuk használt E-számokról kisméretű, rövid tájékoztatót legyenek kötelesek küldeni a kiskereskedőknek, akiknek ezeket ki kellene helyezniük az említett termékek közelében.
  • Azon nagy áruházláncok számára, amelyek jelentős példányszámban megjelenő kiadványokban hirdetik akciós termékeiket, kötelezővé kellene tenni, hogy a saját honlapjukon folyamatosan közzétegyék és frissítsék azt is, hogy az akciós termékek melyik üzletükben és mekkora mennyiségben állnak rendelkezésre. Így elkerülhető lenne az, hogy az áruház akkor is becsalogassa a vásárlókat, amikor valójában már rég "elfogyott" az akciós termék. Az áruházak ugyanis gyakran szeretik használni ezt a nem éppen etikus marketingeszközt még akkor is, ha valójában tudják, hogy nagyon kicsi volt az akciós termékek indulókészlete. (Így ugyanis a becsalogatott vevők többsége akkor vesz más terméket.)
  • A tűzifa értékesítését hivatalos mérlegjegy felmutatásával lehessen csak végezni. Tehát a tűzifa-értékesítéssel foglalkozó vállalatoknak előírásszerűen hivatalos okmányt kellene készíteni az eladandó tűzifa súlyáról, és így a hivatalosan mérlegelt mennyiség után kellene a vevőnek megfizetni a szolgáltatás díját. Ezzel megelőzhető lenne a vásárlók félrevezetése: nagyobb mennyiségű áru kiszámlázása, mint amely ténylegesen szállításra került. A gyakorlatban a nagyobb tüzépek ma is használják ugyan a hitelesített mérlegjegyet az értékesítés során, ám a kisebb vállalkozások (előírás hiányában) nem alkalmazzák ezt a gyakorlatot, így a vevő csupán az eladó szavára tud hagyatkozni a vásárlás során.

Egészségügyi szolgáltatások

  • Törvényben kellene tiltani és büntetni azt a gyakorlatot, hogy az orvos sokszor a saját kényelmi szempontjait (rendelési ideje) veszi figyelembe akkor, amikor úgy dönt, hogy oxitocin segítségével idő előtt megindítja a szülést. Ezzel kapcsolatban már halálos esetek, komolyabb botrányok is voltak. (Igaz, a szakemberek egyelőre különféleképpen vélekednek arról, hogy az oxitocin befolyásolja-e a magzatot pszichésen, hogy okoz-e kötődési zavarokat.) A kórházakban erre (is) szakosodott bizottságok ellenőriznék, hogy indokolt volt-e a szülés idő előtti megindítása (ha történt ilyen), és ha nem, akkor büntetőeljárást kezdeményeznének (pl. a rendőrségen). Az is fontos lenne, hogy nyilvánosságra hozzák, ha egy orvos ellen eljárás indult, majd az ügyben milyen bírósági döntés született.
  • Minden kórházban minden beteg a távozáskor kapja meg a lehetőséget arra, hogy egy rövid kérdőíven értékelje az egészségügyi szolgáltatás minőségét (az orvos szakmai hozzáértését, empátiáját, a kórház felszereltségét, stb.) Azok a betegek, akik rászánják az időt és vállalják a kérdőív kitöltését, a következő három látogatásuk alkalmával kerüljenek előre a várakozói listán. A teljesítményeket tegyék közzé az Egészségügyi Minisztérium honlapján, és legyen megjelenítve minden kórházban több, jól látható helyen.

Internetes szolgáltatásokra vonatkozó javaslatok

  • Azokat az internetes szerződéseket, amelyeket egy egyszerű egérkattintással akkor kötünk, amikor valamilyen szoftvert vagy egyéb elektronikus szolgáltatást (pl. postafiók, chat) kívánunk igénybe venni a netről, különböző módosításokkal felhasználóbarátabbá kellene tenni.
    • A szerződések hosszát maximalizálni kellene. Ne lehessen olyan hosszú szerződéseket írni, amelyek láttán a fogyasztó inkább olvasás nélkül azonnal az „elfogadom” gombra kattint.
    • A szerződés szövege legyen tömör, és csak arra a felhasználóra vonatkozzon, aki éppen olvassa. (Ne kelljen pl. a viszonteladóknak szóló részt is átböngésznie.)
    • A szolgáltató ne hivatkozhasson arra, hogy az egyoldalú szerződésmódosításokat egy bizonyos honlapon közzé teszi, és ezek ilyen módon való nyomon követését ne háríthassa át a felhasználóra. Ehelyett kötelezzük a szolgáltatókat arra, hogy minden felhasználót egyenként értesítsen a szerződésmódosításokról. Ekkor a fogyasztó természetesen szabadon dönthessen arról, hogy továbbra is igénybe kívánja-e venni a szolgáltatást.
    • Ezekben a szerződésekben vezessünk be egy külön bekezdést, amelyben a szolgáltató köteles egyértelműen leírni, hogy a szolgáltatás igénybevevőjének lesz-e valaha valamilyen fizetési kötelezettsége a szolgáltatóval szemben.

Pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó javaslatok

Hitelfelvevők érdekében

  • Annak érdekében, hogy a felelőtlenül eljáró és csak a jutalékuk rövidtávú maximalizálására törekvő hitelközvetítőket kiszűrjük és a piaci bizalmat javításuk, szükség van a hitelközvetítők minimális képzettségének kikötésére, továbbá a teljesítményük folyamatos mérésére és közzétételére.
    • Például, a biztosítás- és/vagy hitelközvetítéssel foglalkozók számára előírás kellene hogy legyen valamilyen szakmai diploma vagy érettségi + a szakmájához kötött OKJ vizsga (ma elég a 8 általános is).
    • A hitelközvetítők munkáját például a következő teljesítménymutatókkal lehetne mérni:
  1. A közvetített hitelügyletek hány százaléka válik rendszeresen, 30 napot meghaladó késve fizetővé?
  2. A közvetített hitelügyletek hány százaléka válik nem fizetővé a kölcsön folyósításától számított 180 napon belül?
(A hitelközvetítők - a biztosításközvetítők PSZÁF-kódjához hasonlóan - szintén kapjanak egy kódot, és ehhez rögzítsék, központilag tartsák nyilván az összes közvetített hitelügyletét.)

Kiszolgáltatott adósok érdekében

  • Szükség lenne a hitelkamat maximalizálására! Például: a THM semmilyen körülmények között ne haladhassa meg a jegybanki alapkamat tízszeresét! Nap mint nap hallani ugyanis több száz százalékos (néha 1000% feletti!) uzsorakamatokról, amelyeket a hozzá nem értő, ugyanakkor rendkívül kiszolgáltatott embereknek folyósítanak (akár bankok, akár kifejezetten erre szakosodott cégek).
  • A hitelszerződések előzetes teljesítésére mindig legyen lehetőség, és maximálva legyenek az ehhez kapcsolódó többletköltségek! Sokak tapasztalata, hogy akár korábban is képesek lettek volna megfizeti a tartozásukat, azonban a bank által kínált feltételek rendkívül kedvezőtlenek voltak. Fontos lenne rögzíteni, hogy a hitel előzetes törlesztésekor az esedékes összes költség ne haladhassa meg a hosszú lejáratú hitelek esetén a hitelösszeg "X" százalékát, rövidlejáratú hitelek esetén pedig az "Y" százalékát.
    • A fogyasztási hiteleknél ehhez szükség lehet a fogyasztóvédelmi törvény kiegészítésére is, ugyanis az csak a hiteldíj arányos csökkentését írja elő, de az egyéb tranzakciós költségekét nem.
  • Minden nem fizetőnek fél-egy évig értékesítési jogot kellene biztosítani a jelzálogára! Sok hitelkárosult panaszkodik, hogy miután nem tudta törleszteni a hitelét, a bankok saját maguk értékesítették a megadott jelzálogot, mégpedig a piaci ár alatt. A bank érdeke ugyanis mindössze annyi, hogy a hitelrész behajtható legyen, ezért sokszor még akkor is értékesíti az ingatlant, ha a piac rendkívül illikvid és legfeljebb csak az árfolyamnyereségre utazó spekuláns vevők jelennek meg.
  • Egyoldalú szerződésmódosítások megtiltása. A bankok általában fenntartják maguknak a jogot az ügyféllel szemben, hogy - rendkívüli helyzet, például: tőkepiaci világválság, stb. esetén - bármikor egyoldalúan módosíthassák a hitelszerződéseket. A bankok indoka szerint erre a betétesek védelmében van szükség. Valójában azonban egy bank sokkal több információval és szaktudással rendelkezik a tőkepiacokról, mint az ügyfelek. Nem várható el tehát, hogy minden váratlan esemény kockázatait elsősorban az ügyfél viselje! Az számoljon elsősorban a kockázattal, aki a legtöbb információval és szaktudással bír, és a legjobban tud ellene védekezni! Nevezetesen, maga a bank.

Kiszolgáltatott betétesek érdekében

  • A hosszú lejáratú kötvények előzetes visszaváltására (illetve bankbetétek előzetes felbontására) mindig legyen lehetőség, és maximalizálva legyenek az ehhez kapcsolódó többletköltségek. Előfordul, hogy az ember "megszorul", és hozzá kell nyúlnia a hosszú távra lekötött megtakarításaihoz. A bankok azonban sokszor rendkívül kedvezőtlen feltételekkel váltják csak vissza a kötvényeiket. Sokszor előfordul, hogy annak ellenére, hogy több év eltelt, nemcsak, hogy nem fizetnek kamatot, de még a tőkét sem adják vissza teljesen. Fontos lenne rögzíteni, hogy a kötvény előzetes visszaváltásakor (vagy hosszú távú bankbetét feltörésekor) az esedékes összes költség ne haladhassa meg a hosszú lejáratú kötvények esetén a befektetett összeg "X" százalékát, rövidlejáratú kötvények esetén pedig az "Y" százalékát.
  • A szociálisan segélyezettek és a legkiszolgáltatottabbak részére a pénzügyi alapszolgáltatások (folyószámla, havi értesítés, bankkártya) díja törvényileg maximalizálva legyen. Vagy pedig, a Magyar Államkincstár vezesse a szociálisan segélyezettek számláját, amin keresztül megkaphatják az államtól a pénzügyi segítséget. Sokan panaszkodnak arra, hogy amióta a különböző segélyeket és támogatásokat átutalással kapják, sokkal több lett a tranzakciós költség, mint korábban, amikor a postás hozta ki készpénzben. Ezt nyilvánvalóan nem a gazdasági racionalitás indokolja (hiszen a készpénzforgalom mindig jóval drágább), hanem a bankok erőfölénye és a kicsi verseny.
  • Egyszerűbb és olcsóbb bankváltást, fokozottabb versenyt a bankok között! Jelenleg rendkívül bonyolult a bankváltás, és ezért az ügyfelekért folytatott verseny korlátozott. Ha például valakinek csoportos beszedési megbízásai vannak, akkor bankváltáskor azt egyenként le kell mondani, majd újra kell szerződni mindegyikre az új bankban.) Be kellene vezetni, hogy az új bankba betérő ügyfél egyetlen kérelem kitöltésével átkérhesse magát a másik bankhoz a meglévő megbízásai megőrzésével együtt! A cseréért pedig ne lehessen felszámolni semmilyen különdíjat!

Befektetők védelme érdekében

  • Nemrég vezették be a Teljes Költség Mutatót (TKM), mely a befektetési egységekhez kötött biztosítások (unit-linked) könnyebb összehasonlíthatóságát szolgálja. A mutatókat a Mabisz oldalán kell publikálni. A TKM közzététele azonban nem biztos, hogy elégséges intézkedés. A nem racionális befektetői magatartás további csökkentése érdekében célszerű lenne maximálni a TKM-et, mondjuk 4-5%-ban!
  • Magyarországon is érdemes lenne bevezetni az Egyesült Államokban a befektetési alapokra vonatkozó "SEC-szabályozást" (Statement of Additional Information). Ennek értelmében, a befektetési alapok tájékoztatójában szerepeltetni kell, hogy az alapkezelő személy(ek) a saját vagyonukból mennyit fektettek adott időszakban az általuk kezelt alapba. (Nem a pontos összeg van feltüntetve, csak sávhatárok.) Ez azért előnyös, mert ez közvetett információt ad arról, hogy az alapkezelő mennyire bízik a saját alapjában.

Környezetvédelem

  • A fogyasztók környezettudatosságának növelése érdekében kötelezővé kellene tenni, hogy az élelmiszerek címkéin a forgalmazók tüntessék fel, hogy a termék hány kilométer távolságról származik. Az átlagos távolságot (=élelmiszer-kilométert) Budapesthez képest mérhetnék, és a számításnál az élelmiszer összetevőit súlyozva vehetnék figyelembe (a szabályok tudományosan ki vannak dolgozva). Ezen információ birtokában a fogyasztók következtethetnének arra, hogy az adott termék szállítása mennyire károsíthatta a környezetet.
  • Az ökológiai lábnyom kiterjesztése a termékekre azért lenne hasznos, mert így a fogyasztó megismerheti a termék által okozott környezeti károk mértékét, és így ezt a tényt is be tudná építeni a preferenciarendezésébe. A mutató tartalmazhatná, hogy egységnyi (kg, liter stb.) termék mennyi termelési tényező felhasználásával készült (föld, víz stb.) és a lebomlása során mennyit használna fel. (A mutatókba természetesen a csomagolás minden eleme is beleszámítana.)
  • Kötelezni kellene a vállalatokat arra, hogy rendszeresen környezeti jelentéseket adjanak ki. Ezen jelentésekben nem csak a vállalatok által felhasznált erőforrásokra, és a kibocsátott szennyezőanyagokra vonatkozó adatokat kellene feltüntetni, hanem azt is, hogy a vállalat milyen módon kísérte figyelemmel a környezet állapotváltozását.
  • A termékdíj törvény 11. §-a kimondja, hogy a termékdíjat a termékek csomagolása után kell fizetni. Ez azt jelenti, hogy az a kereskedő fizeti ezt a díjat, aki a terméket csomagolja. Ennek a rendszernek több hibája van. Egyrészt, nem szolgálja a környezetvédelmet, hiszen nem éri meg újrafelhasználni a csomagolóanyagokat, mivel újra ki kell fizetni a termékdíjat. Másrészt, felesleges adminisztrációs költséget jelent, hogy minden csomagolással is foglalkozó vállalatnak fizetnie kell (belőlük értelemszerűen sokkal több van, mint a gyártókból). Jobb lenne ezért, ha a termékdíjat a csomagolóanyagot gyártó, vagy importáló vállalatnak kellene fizetnie.

Potyautas fogyasztói magatartás

  • A tömegközlekedés járművein dolgozó ellenőrök jogkörét ki kellene terjeszteni, hogy jogában álljon igazoltatni a bliccelő utast! A BKV üzletszabályzata szerint például a jegyellenőrök jelenleg mindössze annyit tehetnek, hogy ha az utas nem hajlandó bemutatni a jegyét vagy bérletét, és nem hajlandó a helyszínen pótdíjat sem fizetni, akkor "kizárják az utazásból". (Annak módja szintén nem tisztázott, hogy az ellenőr hogyan éri el, hogy az utas leszálljon akkor is, ha nem akar.) Jelenleg, a BKV munkatársa legfeljebb rendőrt hívhat a potyautas igazoltatásához, azonban az utasnak nem kötelessége ezt megvárnia, és az ellenőr sem akadályozhatja meg, hogy az illető távozzon a helyszínről.
  • Az internetes IP-címeket név szerint központilag nyilván kellene tartani, és pénzbüntetést kellene kiszabni azoknak, akik a szerzői joggal védett anyagokat (pl. mozifilmeket, zenéket, könyveket, szoftvereket) jogtalanul, ingyenesen le- illetve feltöltik az internetre. Az ilyen oldalak üzemeltetőit pedig még nagyobb pénzbírsággal kellene sújtani.
  • Annak érdekében, hogy az ügyfelek ne tudjanak ellenőrizetlenül, a bankokat kijátszva, egymással párhuzamosan több banknál is személyi hiteleket felvenni, szükség lenne egy központi nyilvántartási rendszerre, amelyből a bankok bármikor lekérdezhetik, hogy az ügyfelüknek ki felé és mekkora tartozása (vagy kezességvállalása) van. Ezzel csökkenteni lehetne a felelőtlen hitelkérelmek számát és a rossz, bedőlő hitelek arányát is.
  • Annak érdekében, hogy egy vállalat ne tudjon a felhalmozott árujára, mint fedezetre több banknál egymással párhuzamosan is hitelt felvenni, létre kellene hozni egy egységes elektronikus közraktári nyilvántartást (az 1996. évi XLVIII. tv. módosításával). Jelenleg ugyanis, ha egy vállalat a saját raktárban lévő áruját közraktároztatja, akkor akár azt is megteheti, hogy egyszerre több raktárral is lezároltatja és több közraktári jegyet is kiállíttat rá. A közraktári jegy pedig értékpapírnak minősül, így hitelt lehet rá kapni.

Versenyszabályozás

           Kapcsolódó portál, törvények, kormányrendeletek, GVH határozatok és GVH tanulmányok

Erőfölénnyel való visszaélés, üzleti partnerek megtévesztése

  • A beszállítói szerződéseknél a fizetési határidőt jogszabályban kellene maximalizálni. A hipermarketek sokszor visszaélnek az erőfölényükkel, és csak 180 napos vagy ennél is hosszabb fizetési határidővel fizetnek a beszállítóiknak. Ezáltal csak a tőkeerősebb beszállítók maradnak életképesek és csökken a verseny a piacon. A hosszabb fizetési határidők miatt megnő a körbetartozások mértéke is, nő a partnerkockázat és csökken a piacon az általános fizetési bizalom. Azoknak a vállalatoknak a nevét pedig hozzák nyilvánosságra egy központi adatbázisban (esetleg az APEH közreműködésével), akik rendszeresen késve fizetnek a partnereiknek.
  • A francia törvénykezéshez hasonlóan a megbízó vállalatoknak kötelezővé kellene tenni alvállalkozóik tevékenységének azonnali szüneteltetését, amennyiben tudomást szereznek azok szabálytalanságáról. Amennyiben ezt nem teszik meg, a megbízók együttesen és egyetemlegesen váljanak felelőssé a vállalkozóval együtt a díjak, adók és hozzájárulások megfizetésében.
  • A magyar gazdasági viszonyok egyik legnagyobb problémája, a körbetartozások megelőzése érdekében létre kellene hozni egy pontozásos, interneten elérhető klíringrendszert. Ennek keretében mind a megbízók, mind a megbízottak tudnák ellenőrizni a másik fél korábbi (partnerek által értékelt) teljesítményét, üzleti korrektségét (pl. fizetési határidők betartása, a szerződés pontos teljesítése, stb.). Annak a cégnek, amely a rendszerhez kíván csatlakozni tagdíjat kellene fizetnie, mely biztosíthatná az előfizetők komoly szándékát. Egy központi szerv (amely tagjait a korrupció megelőzése érdekében évente váltanák) ellenőrizné a rendszer működését és a pontozás korrektségét, továbbá feladata lenne még a rendszer fenntartása, a díjak beszedése és a panaszok kivizsgálása is. A rendszer az értékelési funkción kívül piacként is működhetne, ahol a tagok a pontozás és panaszjog érvényesítése mellett kérhetnek és adhatnak árajánlatokat, és köthetnek szerződéseket is. Ausztriában az építőipar piacán már működik egy ehhez hasonló rendszer, ott egy 1-5–ig terjedő skálán értékelik az üzleti partnereket.